Október 26.-a volt, délután 3 óra. A meccs véget ért, sajnos 3:0-ra kikaptak. A stadionban egy picit hűvös volt, mert, hogy ők teremfocit játszottak, tán ezt eddig nem is említettem. A nézők, még nem indultak haza, mert a lányok meccse után, közvetlen következett a kézi csapat találkozója, akik a bajnoki címért harcoltak.

A csapat elindult lefelé a pályáról, az öltöző irányába. Láttam, ahogy Ruby éppen az egyik csapattársával beszélget, összeszedtem minden bátorságom, és ráköszöntem: Szia Ruby! Ő felkapta a fejét, és rám nézett. Elmosolyodott, visszaköszönt, majd felmászott a nézőtérre. Meccsszerelésben, odajött hozzám, kaptam két puszit, nagyon édes volt. A hangján érződött, hogy picit izgul, de közben nagyon örül a találkának. Láttam rajta, jól esik neki, hogy valaki csak miatta eljött a meccsére.

Ezt követően, leültünk a korlát melletti két székre, és elkezdtünk beszélgetni. Észre sem vettem, hogy már a kézi csapatok fent vannak a pályán, csak arra lettem figyelmes, hogy a hangosbemondó beközli, a meccs két perc múlva kezdődik, a megtekintés, továbbra is, ingyenes. Rubyra néztem, láttam picit fázik. Nem is csoda, Ő nagyon kicsi lány, mindössze 157 centi, tömör cukiság. A barátai sokszor viccelődnek is vele, hogy milyen kis törpe. A haja, ami máskor ki van eresztve, a meccs miatt össze volt fogva, nagyon jól állt neki, kiemelte a szép arcát. Először láttam őt, ennyire közelről, ilyen sokáig.

Emlékszem, a beszélgetésünk nagyon humoros volt, szinte végig nevetett, na meg picit didergett, megizzadt a meccsen, és a szerelése nem volt valami túl meleg. Ezért hát, átadtam neki a felsőm, és picit magamhoz húztam. Persze csak azért, hogy ne fázzon. Hát mi másért? Hihi. Láttam, ahogy az arcán egy félmosoly kerekedett, boldog volt. Jól érezte magát velem. Teltek a percek, néztük együtt a meccset. Ne kérdezzétek milyen volt, én leginkább rá figyeltem. Tudjátok, mint amikor elmentek az első vagy második randin moziba, végig megy a film, de egy percre nem emlékeztek, mert folyton a mellettetek lévő személyre figyeltek. Legyen bármilyen jó is az a film, vagy éppen meccs, nála nem lehet érdekesebb. Eltelt közel másfél óra, a meccs véget ért, a hazai csapat nyer. 28-21, örültek a nézők, újabb lépés, az áhított bajnoki cím felé. Ruby is boldog volt, hiszen a nővére védte, a hazai csapat kapuját. Büszke volt rá, én viszont Rubyra voltam büszke. Hogy miért voltam az? Mert Ő sportol, dolgozni jár, iskola mellett. Tanul, a pénzét megbecsüli, és tisztelettudó. Mindenkivel kedves, próbál megfelelni, olykor talán túlzottan is. Egy nagyon kedves lány, aki élete legnehezebb időszaka előtt állt. Ezt persze, akkor még nem tudtam, de voltak sejtéseim. Emlékszem, elmesélt egy nagyon aranyos történetet. Olvassátok csak: „Képzeld Scott, néhány éve, átjöttek a barátaim megünnepelni a 12. születésnapomat, és nálunk aludtak. Másnap reggel picit álmosan keltünk fel, és úgy döntöttünk, elmegyünk sétálni. Mindenki felöltözött, én is, aztán elindultunk délután egy óra felé. Hjaj, én meg csak azt vettem észre, már az utcán, hogy nagyon égeti a lábam a forró beton. Akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem cipőt húzni. Hihi. Azóta mindig emlegetik, ha nyáron dél körül sétálni megyünk. Ruby, cipőt húzz! Mindig megkapom. Azon nagyon nevettem akkor. Néha nagyon bohókás vagyok.”

Hallgattam Őt, csendben néztem az arcát, boldog voltam, mégis furcsa érzések keringtek bennem. Tudjátok, nem tudnám elmondani, hogy mi. Ahogy néztem a meccseken, valami érdekeset láttam rajta. Valami olyat, amit azelőtt nem is gondoltam volna. De erről majd jóval később.

Mivel vége lett a meccsnek, az emberek elindultak haza, ekkor Ő is szólt, hogy hamarosan jönnek érte, így mennie kell készülődni. Csak másfél óra volt, de tán ez volt addigi életem, egyik legboldogabb másfél órája. Tudjátok, semmire sem cserélném el. Amikor egy sportszerető fiú, egy számára fantasztikus lány társaságában, az Ő meccsét követően, ül a lelátón vele, az egy igazán felemelő pillanat. A gyors búcsú következett, kaptam két puszit, majd elköszönt, s eltűnt az öltöző rejtekében.

Ivan szólt, induljunk mi is. Tudjátok, Ivan egy igazán gazdag család sarja, még sem volt sosem nagyképű, vagy öntelt. Egy rendes srác, aki segíteni próbált, mert látta, hogy valami komoly van kialakulóban. Hazaértünk, és egy kellemetlen meglepetés fogadott. Ahogy beléptem a facebook profilomba, egy számomra ismeretlen egyén írt. Már a regisztráció is hamisnak tűnt, főleg azok, amiket írt. A levele Rubyról szólt, és furcsa, számomra hihetetlen dolgokat állított. A srác, Dean névvel írt, a stílusa olykor otromba, máskor végtelenül együgyű volt. Először azt gondoltam, csak egyszeri alkalom, lehet valami féltékeny fiú, aki szintén érez Ruby iránt, de tán kapott esélyt.

Ruby az nap este, már nem írt, alig volt fent, tán fáradt volt a meccs miatt, Ő amúgy sem szokott túl sokat fent lenni. Inkább a testvéreivel van, vagy megnéz egy jó sorozatot. Érdekes, nagyon beszédes lány, de chaten még sem volt, akkoriban az. Volt benne egy fura ellentét. Dean bezzeg egész éjjel írt, sőt, másnap folytatta leveleit. Egy új szál nyílt a sztorinkban, amiről akkor még nem tudtam, hogy milyen hatással lehet rá. Emlékszem először Lujzának említettem meg, hogy valami fiú, talán hamis regisztrációval piszkál, és csúnya dolgokat ír Rubyról. Ő értetlenül állt előtte, és úgy vélte, biztosan eltűnik majd 2-3 nap alatt.

Hogy ki is Lujza? Hogy mit írtak Rubyról, hogy mi történt a következő két hétben, azt hamarosan megtudjátok.