Az nap este, amikor ezt a részt írom, életem egyik legfájdalmasabb éjszakáját élem át. Rengeteg érzés kavarog bennem, s a boros üveg is lassan kiürül. Gyertek velem vissza a múltba, 2016-os év, őszébe.

Eltelt már lassan 1 hét, ez idő alatt, mindössze egyszer beszéltem Rubyval, akkor sem sokat, csak egy nagyon rövid időt, mert hát alig volt elérhető. Sokat gondolkodtam rajta, tán nem voltam szimpatikus? Talán még sem érezte igazán jól magát velem? Nem tudtam eldönteni. Teltek a napok, Ruby ugyan nem írt, de Dean, ez a rejtélyes, furcsa alak, egyre többször. Folyton Rubyt szidta, bántalmazta, szavakkal. Nem értettem miért teszi, tán féltékeny, esetleg ez valami teszt? Kérdések merültek fel bennem. Lujza, akivel akkoriban kezdtem el, egyre sűrűbben beszélgetni, továbbra is, azon a véleményen volt, hogy hamarosan úgy is ráun, hiszen, mi haszna lenne ebből Deannek. Lássuk be, a gondolatmenete, logikusnak tűnt, de nem feltétlen helytállónak.
Dean, szinte minden nap írt, mocskos, felettébb kellemetlen stílusban. Elhordta Rubyt mindenféle útszélen dolgozó hölgynek, aljak kétszínű, álszent lánynak. Megvallom, nem értettem mért teszi, gyanítottam, lehet valami komoly közös múltjuk, de biztos még nem voltam benne. Jó időn keresztül, azt hittem csak egyfajta rosszakaró, aki valójában semmit sem tud. Ha felmerül bennetek, hogy miért nekem írt, akkor arra a kérdésre, nem csak az lehet a válasz, hogy láthatott vele a meccsén, hanem tán az is, hogy feltűnt a srácnak, hogy rendszeresen lájkolom a fotóit, és írok neki nyilvánosan is, bizonyos közösségi oldalakon, mint például az ask.fm, vagy az Instagram.

Eltelt két nap, és elérkezett az őszi szünet, ahogy Rubynak, úgy Lujzának is több szabadideje lett. Lujza az egész szünet alatt írt, keresett, meghallgatott. Valójában, Lujza és az én kapcsolatom, ott kezdődött el igazán. Ruby, a szünet elején írt, beszéltünk, elhívtam őt találkozni. Azt mondta, hogy rendben van, szólni fog, mikor ér rá, mert ugyan már csinált programot a szünetre, de ha tud, akkor találkozik velem. Aztán eltelt 1-2 nap, Lujza mindig írt, keresett, de Ruby nem, nem írt vissza, és valójában, fent sem volt. Két nap alatt, jó ha 15 percig online láttam, felhívtam, de ki volt kapcsolva. Nem értem el őt. Dean, közben folytatta a hadjáratát. Már kezdett idegesíteni, ezért elküldtem őt a fenébe. Senkinek sem engedem meg, hogy így beszéljen Rubyról, hiszen ő az én szerelmem. A szerelmem? Tán ekkor kezdett kialakulni bennem. A hiánya, az emlékek, az hogy bántani akarták, felszínre hozta az érzéseimet. Azokat, amik 3 éve, nem láttak napvilágot. Tudjátok, ritkán esek szerelembe, akkor viszont nagyon erős az érzés. 2008, 2013 és 2016, a három dátum, amikor ez megtörtént velem. Ezzel elárultam a titkot, amit mindannyian tudtok, nagyon szerelmes lettem belé. A szünet nagyon vontatott volt, vártam, hogy írjon, de nem írt. Már a szünet végéhez közeledtünk, amikor is, Dean furcsa pletykákkal talált meg. „Ruby mással van, randizgat, téged gyűlöl, nem érdekli, hogy mi van veled.” – Hangoztatta.

Próbáltam kizárni, mert nem hiszek a pletykákban, nem hiszem, hogy gyűlölne, vagy bármi rosszat hinne rólam. De a kisördög, megbújik az ember fejében. Ha nekem tetszik, akkor másnak miért ne? Aki ott lakik a közelében, esetleg könnyebben találkozik vele. Egy picit elkezdtem félni, és megvallom, letiltottam Deant. Ne érjen el, ne írja ezeket. Eltelt két nap, Ruby feljött, megnézte mit írtam neki, de nem felelt rá. Fent volt, majd egy órát, de nem kaptam választ. Aztán lelépett, és egész héten már nem jött fel. Az üzenetem látta, ami nem volt nagydolog, hiszen csak az előző írására reagáltam, de hát még is, vártam volna a reakciót. Lujza azt mondta, lehet nem tudott írni, vagy majd ha feljön, válaszol, de nem így lett. Ruby feljött, pár nappal később, de választ nem kaptam. Ekkor úgy döntöttem, írok még pár sort. Leírom, amit gondolok, nem volt nagy szám, csak annyit írtam: „Jó lett volna látni, de megértem, ha nem szeretted volna a találkát, nem haragszom, de azért tudd, hogy fontos vagy nekem.” Két nappal később, váratlan, megérkezett a válasz. „Ne haragudj, rossz a telefonom, és beteg voltam a szünetben. Ezért nem írtam.” Örültem, hogy végre írt, és annak is, hogy elmondta az okait, mért nem kaptam választ. Vagy legalábbis, kaptam némi magyarázatot. Ezt követően, elhívtam őt újfent találkozni, mert úgy véltem, ennyit megér még a dolog. Miért ne? Mit veszthetek? Legrosszabb esetben, újra nem ír, és elmarad. De írt, és azt mondta, hogy találkozzunk, csak közben, vizsga időszaka lesz, szóval szűk az ideje. Én örültem, hogy a kevés idő ellenére is, igent mondott, de picit tartottam attól, hogy újra el fog bújni. Nem fog írni. Ekkor említettem meg először, hosszabban kifejtve, Hardin barátomnak az esetet. Hardin a legjobb barátom, hosszú évek óta vagyunk jóban, lassan 10 esztendeje. Ő egy világvándor, már csak szakmáját tekintve is. Elmeséltem neki, hogy Ruby milyen kedves, aranyos, sportos, közben nagyon érzékeny lány. Emlékszem mutattam róla fotót, mondta is Hardin, hogy nagyon csinos, aranyos lány. Pedig ritkán dicsér meg valakit.  De aztán, elmondtam neki, hogy nem mindig ír vissza, és hogy, egy idegen, nem valós profillal, írt nekem, róla. Apropó Dean, miután letiltottam, eltelt tán 3-4 nap, majd újra regisztrált. Újra rám írt, és mondta a hihetetlen állításait. Ekkor jöttem rá, Dean valami komoly céllal van itt, nem csak átutazó, hanem egy bástya a történetünkben. Egy kelletlen mellékszereplő, aki rengeteget árthat. Dean egészen odáig ment, hogy megfenyegetett. Megfenyegetett, hogy bántani fogja Rubyt, amit én sosem engednék, soha senkinek. Az életem adnám érte, a mai napig. Addig az estig, amikor ezt a részt megírtam. Életem tán legsúlyosabb éjszakáján.

Ruby, Ivan, Lujza, Hardin, Dean, nőtt a névsor, egyre többen voltunk a történetben, éreztem, valami komoly veszi kezdetét, és bizony nehéz időszak jön. A következő 1 hónap, nagyon érdekesen alakult. A megígért találka, Dean fellépései, Hardin és Lujza véleményei, és egyéb dolgok végett.

Hogy mik? A következő részből kiderül.