Már november közepe volt, 17.-e. Lujza és az én barátságom, szintet lépett, egy átlagos 4/10-ről, felemelkedett, 6/10-re. Azért ebben a stílusban fogalmazom meg, mert így a legegyszerűbb átadnom nektek. Hardin, mint ahogy az elmúlt években, úgy most is minden nap írt, keresett. Az ő véleménye Rubyról, egyre negatívabb lett. Nem volt kellemes, a legjobb barátomtól azt olvasni, hogy: „Ez a nő, nem korrekt, nem szép hogy nem ír vissza, pedig csak lenne rá ideje. Simán lehet, hogy becsap, vagy csak megjátssza a kedvest.” A véleménye végett, nem haragudhattam rá, és a stílusa sem volt túlzás. Tudjátok, semmi sem garantálta, hogy nekem van igazam, hogy nem érzi jól, és hogy nem én vagyok a túlságosan elfogult. Mert éreztem, hogy most először, igencsak az vagyok. Túlzottan elfogult, és nem biztos, hogy tisztán látok. Ugyanis, ekkor már napok óta nem hallottam Rubyról. Sőt, már legalább egy hét eltelt, pedig megígérte a találkát. Ha nem is sokat, de olykor volt fent, még sem keresett.

Teltek a napok, Lujza tartotta bennem a lelket. Minden nap, meghallgatott. Folyton mellettem volt, és sokat köszönhettem neki. Amikor tudtam, azért én is elláttam őt néhány jó tanáccsal, de valójában, leginkább Rubyról esett szó. Nem tudtam mit gondoljak, becsapott? Még mindig a telefonja rossz? Ugyan! Pár sor erejéig, biztosan lenne ideje, legalább arról értesítenie, hogy mi van vele, hova tűnt, mért nem tartja be, amit megígért. Persze számon nem kérhettem, hiszen mi jogom van hozzá? Azt hiszem, semmi. Persze tudom, az ígéretet, illik betartani. De lássuk be, azért nem én voltam, az Ő élete legfontosabb személye.

A napok teltek, lassan-lassan, kételkedni kezdtem. Nem abban, hogy a találka elmarad, hiszen azt már az elején sem vettem biztosra, hanem inkább abban, hogy jelentek-e én a számára bármit is? A válaszom erre, sokkal inkább nem volt, mint hogy igen. A történtek, egyre több emberhez eljutottak. Elmeséltem, Lisa, Nina és Laura barátnéimnek is. Abban a reményben, hogy a lányok, tán jobban megértik őt, talán tudnak segíteni. Hiszen Lujza ugyan mindig mellettem volt, de ő viszonylag tapasztalatlannak számított, a szerelmi ügyekben. Ettől függetlenül, ebben az időszakban, a jelenlétével, sok támaszt nyújtott.

Lisa, már a fotói alapján is antipatikus személynek tartotta Rubyt. Annak ellenére, hogy nem ismerte, szinte már gyűlölte. Igaz hozzátartozik, hogy Liza barátnőm, elég határozott, és nem visszafogott lány. Szereti szárazon elmondani a véleményét, nem mázolva azt. Keményen, odacsapva. Lisa nem túlságosan emberközpontú személy, inkább egyedül éli mindennapjait. Mégis, ha keresem, válaszol, és olykor, ő is ír nekem. Lisa szerint, Ruby álszent, hazug, és nem tisztességes. Nem volt jó véleménnyel róla.

Laura, már egy picit más volt. Tudjátok, ők egy-két dologban, hasonlítottak. Mármint Rubyval. Mindketten, tán kevésbé voltak határozott személyiségek, tán félősebbek. De leginkább, rengeteg fel nem dolgozott sérelem érte őket, az életükben. Lisa azt mondta, szerinte Ruby csak nem veszi komolyan az egészet, neki több idő kell, és talán ha majd ír, és jobban elleszünk egymás társaságában, ő is elkezd rám figyelni. Tán ebben is volt igazság, mint ahogy Lisa írásában is.

Végül Nina ejtett pár szót. Ő valójában semmi rosszat nem írt, nem alkotott véleményt. Csak annyit fűzött hozzá, hogy külső szemlélőként, túl nagyon a különbségek, Ruby és köztem, az egymáshoz való viszonyulásban. Vélemény nélkül, azt hiszem, ezzel ő írta le a legnagyobb igazságot.

Teltek a napok, és Ruby még mindig nem jelentkezett. Bezzeg, Dean újra visszatért. Egyre többször, egyre hihetőbb dolgokat írt. Ahogy folyt a beszélgetés, a stílusa úgy finomodott. Majd aztán, mikor már leírtam neki, hogy most már hagyja abba, hiszen erre nincs szükség, ne írjon, ne pletykáljon, megfenyegetett. Azt mondta, bántja majd Rubyt, ha nem felelek. Személyesen, és online is. Nagyon megijedtem.

Tudom, Ruby nem a legbátrabb lány, elég ijedős, félős, izgulós. Féltettem ettől az embertől. Dean azt mondta, ha ír, írnom kell, és akkor nem bántja. De tudtam, nem írhatok mindig, hiszen Ruby nem törődik velem. Előbb-utóbb, tennem kell valamit. Ezt követően, Dean nem írt pár napig. November végét írtuk, már 29.-e volt. Először éreztem azt, hogy ezt fel kell adnom. Ruby eltűnt, hetek óta nem hallok felőle. Pedig minap sokat fent volt, még sem jött válasz.

Egyik este, unottan néztem egy videót, tán az első nap volt, mikor nem jutott eszembe. Egy majdnem tiszta nap, aminek a végén, Ruby újra keresett. Újra írt, kedves volt, nagyon aranyos. Érdeklődött felőlem. Valójában meglepett, és nem értettem, mi történik. Beszélgettünk, és azt láttam, igencsak megéri vele jóban lenni. Tudtam, hogy Dean bántani akarja, és csak ott voltak bennem az érzések. Úgy éreztem, hogy talán megér egy utolsó próbát, de akkor még nem sejtettem mi vár rám.

Ruby napokon keresztül írt, jól elvoltunk, mint ahogy mindig, érdeklődő, és kedves volt. Elérkeztünk Mikulás ünnepéhez, december hatodikához. Úgy döntöttem, készítek számára egy kis ajándékot. Rajzoltam egy rózsát, és írtam hozzá pár kedves sort. Tudtam, ő szereti az ilyet, romantikus alkat, bíztam benne, örülni fog neki. Érdekes, pont aznap nem írt vissza, sőt, újra eltűnt, öt napra. Hétvégén, kora reggel nézte meg mit küldtem neki. Felhívott, nagyon örült neki, hirtelen, szóhoz sem jutott, zavarban volt. Tán akkor értette meg, hogy tetszik nekem. De az is lehet, hogy tévedek.

Lujza azt mondta, reméli most már Ruby maradni fog, és Nina is azon a véleményen volt, hogyha ennyire jól esett neki, akkor csak jó úton haladok. Legyek türelmes, és bízzak benne. Én is ebben bíztam, miközben Dean egyre súlyosabb pletykákat írt. Ahogy Dean pletykái, egyre pontosabbak voltak, úgy Ruby újra eltűnt. December közepe volt, és megint napok óta nem hallottam róla. De most ez más volt. Dean, ráírt Rubyra, és Ruby tőle tudta meg, hogy a háttérben, valójában mi folyik. Tudjátok, én nem szóltam neki, nem akartam, hogy ezzel törődjön, meg akartam óvni tőle. Hogy ne érje őt rossz szó, de Dean, elkezdte őt szavakkal bántani. December 19.-n, eljött az a nap, amit nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik. Dean, újra írt Rubynak, mint ahogy én is. Dean választ kapott, míg én nem. Már egy hónapja, hátsószándék nélkül, mellé álltam, még is, én voltam az, aki nem kapott választ. Ruby fent volt, minden nap. Dean azt mondta, egy David nevű fiú miatt. Eleinte, nem akartam elhinni. Így úgy döntöttem, felhívom Rubyt, de Ő nem vette fel. Nem írt vissza, újra mellőzött. Ekkor éreztem azt, hogy igen, lehet, hogy más végett nem keres, előfordulhat, hogy most Dean igazat ír. De akkor még nem tudtam, hogy valójában, milyen összeesküvés volt a háttérben. Valami olyan, amire egyáltalán nem gondoltam. A történetünk, ami tán akkoriban nem is rólunk szólt, nehéz 10 nap elé érkezett.

Hogy milyen összeesküvés, és hogy mi történt karácsony és az újévi időszakban? Azt a következő részből, megtudhatod Te is, ha velem tartasz. Ígérem, az a rész, ennél jóval jobb lesz.