Éreztetek már olyat, hogy féltek a reménytől? Amikor, nem attól tartasz, hogy újra megtörténik valami, hanem hogy, még képes vagy benne hinni. Ugyanabban, ugyanakkor.  Felettébb veszélyes. Ruby remélte, David mégis csak vele lesz. Elnézte volna neki, hogy mindenki előtt megalázta, ok nélkül, egy másik lány miatt. David az óta, azzal a lánnyal jár.

Scott, azaz én, reméltem, hogy Ruby soha többé nem hall a fiúról, féltettem, és aggódtam érte. Egy ilyen ócska ember, aki ilyet tesz vele, soha ne kerüljön a közelébe. Mindketten reméltünk, de más irányba.

Eközben a barátaim, érdekes véleményeket állítottak. Hardin szerint, csak akkor teszünk ilyet valakivel, ha az egy utolsó söpredék, Lujza úgy vélte, a fiú csak simán gonosz volt, míg Nina szerint, nekem ezzel nem kellett volna foglalkoznom. Persze, a legvadócabb megnyilvánulást, most is Lisa tette. Ő elintézte, annyival, hogy: „Megérdemelte a büdös szuka, ő is köcsög volt veled.” 
Valljuk be, igaza volt. Ettől függetlenül, sajnáltam Rubyt, főleg úgy, hogy én közben megtudtam az igazat. Megtudtam, hogy Dean, és David ismerik egymást. Dean, az egykori sérelmek végett, amit anno Rubytól elszenvedett, így állt bosszút. Tudta, Rubynak évek óta tetszik David, aki neki jó barátja volt. Megkérte Davidot, kerüljön Ruby közelébe, érje el, hogy szeressen belé. Majd alázza meg, nyilvánosan, mindenki előtt, így állva bosszút, a néhány évvel ezelőtti sérelmekért.

Aljas, gonosz tett volt. De nézzük más oldalról is. Amit Deannel tett Ruby, ugyan azt tette volna velem is, ha David nem ezt teszi, ha David, nem csak egy csapda. Hiszen, akkor Dean nem ír nekem, és Ruby több ismerősének sem. Akkor sosem derült volna fény az igazságra. Igaz, akkor David, nem próbálkozik, Rubynál. Vagyis, nem próbálja átverni. Valahol, ennek a csapdának az áldozata lettem én is, talán, ha akkor David nem lép be a képbe, akkor minden másként alakul.

A következő időszakban, Ruby szépen helyt állt, ugyan nem tudta, hogy egy csapda áldozata lett, de próbálta büszkén, és jól kezelni az őt ért sérelmeket. Láttam rajta, hogy az elején fájt neki, de meglepően hamar túl lett rajta. Talán, túl gyorsan is, amit anno észrevettem a meccsein, azt most is láttam rajta. Egyre inkább, ért bennem egy gondolat, de még ekkor, nem forrotta ki magát. A következő időszakban, Ruby írt rendesen, többet beszéltünk, kedves volt, aranyos, olyan, mint ami az alaptermészete. Ennek ellenére, sokszor nyomottnak, hitehagyottnak éreztem őt. De nem David miatt, hanem valami sokkal mélyebb, komolyabb dolog volt a háttérben. Tudtam, hatalmas titkokat őriz a lelke mélyén. Nem mertem rákérdezni, csak árnyékoltan utaltam rá, ha bántja valami, nekem elmondhatja. Egész január így telt, nem volt túl eseménydús hónap. Kiegyensúlyozott volt, legalábbis a kapcsolatunkat tekintve. Nem voltak eltűnések, sem be nem tartott ígéretek. A tanulás volt az elsőszámú célpont, hiszen jött a félév, javítania kellett, ami hál istennek, sikerült is. David addigra teljesen kikopott belőle, már nem hiányzott neki. Néhány hét alatt, elfelejtette a csalódást, inkább csak annak körülményei bántották.

Néha utalt rá, 1-1 fél mondattal, hogy valami nagyon bántja, de ezt végig láttam rajta. Nem tudtam, hogy kérdezzek rá, csak vártam, hátha elmondja magától. Dean, ezt követően, már ritkábban írt, de olykor előkerült, leginkább csak szidott minket, nem volt tényező.

Eltelt a január, és Ő beteg lett. Túlhajszolta magát, dolgozott, iskolába járt, állandóan tanult, edzeni járt, belebetegedett. Amíg beteg volt, mellette voltam, próbáltam ajándékokkal felvidítani őt, pici rajz, kis vers, de csak félig-meddig jártam sikerrel. Elkísértem az orvoshoz, ne egyedül kelljen mennie. Fogtam a kezét, mellette voltam. Állandóan azt éreztem rajta, valami nagyon bántja a szerelmem. Igen, ekkor már, nagyon szerelmes voltam belé. Lujza tudná tán a legjobban bizonyítani, hogy mennyire. Ruby volt a mindenem. Az első gondolatom, ébredés után, és az utolsó, elalvás előtt.

Lujza, aki ekkora már a barátommá vált, és a mai napig az. Tán ő az egyetlen ember, aki minden nap képes meghallgatni, és nem zavar el, tudja, mennyire mély érzések vannak bennem.

Elérkezett a február, és az a pont, ami újra, mindent megváltoztatott. Felgyógyult, és én meghoztam egy döntést. Egy nagyon komoly, nehéz döntést, ami kockázatos volt, de úgy éreztem, muszáj megtennem. Tudtam, ha rosszul sül el, rengeteget bukhatok, de mindig is, az a fajta ember voltam, aki inkább kockáztat, mintsem hogy, utólag azt kelljen mondanom: „Nem mertem meglépni.”

Hogy mi történt február elején? Mi volt ez a döntés? Az a következő részből kiderül.