Február eleje volt, és meghoztam egy döntést. A barátaim, mind azt mondták, szinte esélytelen az ügy. Valójában, én is annak véltem. Még is, bíztam benne, hogy sikerülhet. Tudjátok, az a mindig meglévő 1%. Dávid sem győzte volna le Góliátot, ha nem próbálja meg.

Február hatodik napját választottam ki, úgy gondoltam, az nap fogom megtenni. Előző este, viszont valami váratlan történt. Dean írt, ami persze nem volt meglepő, a stílusa, viszont már igen. Normális volt, helyesírási hibáktól mentes, és viszonylag tisztességes. Kiderült, nem is Dean írt. Hanem, Elena. Egy új szereplővel bővült a mi kis történetünk. Elena, Dean barátnője volt, akkor kezdtek el járni, pár napja jöttek össze, és Elena úgy gondolta, bocsánatot kell kérnie, Dean nevében. Írt nekem, és Rubynak is. Elena egész kedves lány volt, sőt valamivel idősebb is, mint Dean. Elmondta van köztük három év, és Ő az idősebb, érettebb, ezért is vélte úgy, elnézést kell kérnie, a történtek után.
Elenával egy fél órát beszéltem aznap este, majd elköszönt. Ruby ezen az estén, nem írt nekik, illetve nekem sem. Sőt, ekkor már másfél napja nem volt elérhető az interneten. Aztán, eltelt 5.-e, és eljött az a nap, amire készültem. Február 6. napja. Hogy mivel készültem, hogy mi volt ez a döntés? Kértem tőle egy esélyt. Igen, jól olvassátok, egy esélyt. Szerettem, szerelmes voltam, és nem bírtam tovább. Vele akartam lenni, támogatni őt, boldoggá tenni. Láttam, hogy valami nyomasztja, bántja a lelkét, nyugtalan. Segíteni akartam, minden nap, minden percében. Az nap este, feljött és válaszolt. Picit meglepődött, de kedvesen írt. Éreztem, hogy zavarban van, de jól esik neki, amit írtam. Nem csak egy esélyt kértem, hanem elmondtam neki, hogy mit jelent számomra. Hogy mindenben támogatom, megvédem őt. Nem érdekelnek a pletykák, csak az ő szavára adok, hogy jobban szeretem, mint Micimackó a mézet, és fontosabb nekem, mint bárki más.  Miután visszaírt nekem, írt Deanéknek is.  Elena, segítő szándékkal volt ott, hiszen, neki is megnyugvást jelentett volna, ha Dean egykori szerelme, akitől a mai napig nem tudott teljesen elszakadni, talán magának egy párt, jelen esetben engem. Ruby, miközben tanult, azért figyelt is rám. Egy hosszú levelet írtam neki, amire ő jól reagált. Eközben, Elenával is beszélt, és érdekes fejlemények születtek azon beszélgetésben, amit akkor én még nem tudtam, de a későbbiekben, megmutatták nekem. Ruby meghatódott, és örült, van valaki, akire számíthat, aki vele van, és szereti őt. Ahogy folyt a beszélgetés, elmondta ő még nem biztos abban, amit érez, jó a társaságomban lenni, és kedvel engem. Mivel nem akartam sürgetni, erőltetni, azt mondtam neki: „Próbáljunk meg 2-3 hetet egymással tölteni, felhívlak, minden nap beszélünk, majd találkozunk a végén kétszer, meglátjuk, hogy alakul.” Az ötlet, úgy tűnt, tetszett neki. Beleegyezett, és végül, abban maradtunk, a következő időszakban, több időt szán rám.

Miután Ruby elment aludni, Dean megmutatta mit beszélt Elena és Ruby egymással. A beszélgetésükben, ott állt, egy számomra hihetetlen sor, amit Ruby írt: „Sokat gondolkodtam vele egy kapcsolaton, felírtam papírra az előnyöket, hátrányokat. Ő is fontos nekem.” Hihetetlen volt. Az a lány, aki az én személyiségemnek, mentalitásomnak, annyira tökéletes, kedves, és imádnivaló, ráadásul gyönyörű, azon gondolkodott, már egy ideje, hogy adjon nekem egy esélyt, magától. El sem akartam hinni, de láttam, ott áll, feketén-fehéren. Ő írta, nem más. Örültem neki, de mégis volt bennem egy furcsa érzés. Akkor miért nem mondta el ezt nekem is? Ezt nem értettem. Mért Deanéknek mondja el, miért nem nekem, hogy bízhatott bennük, ezzel kapcsolatban, és mért nem nekem írta? Az öröm percei után, rengeteg kérdés lepte el az agyam.

Sok gondolat közepette, lefeküdtem aludni. Nem is tudom megmondani, boldog voltam, vagy csalódott. Inkább csak kétségek közepette. Tudjátok, nagyon szerettem Rubyt, a legjobbat láttam benne, de tudtam, Ő nem egy kisangyal. Veszélyes lány, amennyire édes, annyira gonosz is tud lenni. De éppen ez a kétélűség adta meg, az egyik legvonzóbb erényét. Nagy nehezen elaludtam, és vártam, hogy másnap ír-e, hiszen megígérte, megbeszéltük. Reggel, csalódottan keltem fel, nem volt üzenetem, de délután, mikor hazaért a suliból, írt, és beszéltünk. Nem sokat, de mikor fent volt, válaszolt. Tudtam, kevés ideje van, hiszen tanul, edzésre jár, testvérére vigyáz, és még dolgozik is, így minden szavát, sokra becsültem. Eltelt két nap, és minden jó volt, egyik este, éjfélig beszélgettünk, éreztem, már nagyon fáradt, de még is ír. Törődik velem. Boldognak kellett volna lennem, de továbbra is, nyomasztott a gondolat, hogy bántja őt valami, hogy nem úgy viselkedik, ahogy anno tette azt. Kevesebb mosoly, és tán azok sem mind feltétlen őszinték voltak. Tudjátok, néha az ember megérzi, ha egy számára fontos személyt, valami bánt. Talán akkor is, ha azzal éppen nem beszél, vagy nem tart kapcsolatot. Nekem erre, mindig jó érzékem volt.

Másnap, hiába vártam, nem írt. Ez volt az első nap, amikor nem hallottam felőle, a megbeszélt dolgok után. Február közepe volt, teltek a napok, Ruby újra eltűnt. A lelkemben éreztem, ez most más, mint az eddigiek, komoly okkal nem elérhető. Aggódtam, hiányzott, közben picit sértődött is voltam, hiszen nem tartotta a szavát.

Egyik nap, aztán feltöltött magáról néhány új képet. Nagyon szép volt rajtuk. Többen hozzászóltak a fotókhoz, köztük én is. Minden ismerősének, barátjának, tán udvarlójának, szépen megköszönte a kedves szavakat, egyedül nekem nem. Az én hozzászólásomra, mint ahogy a levelemre se, nem felelt, nem reagált. Nyilvánosan is elutasította a társaságom.  Borzasztóan rosszul esett. Nagyon ideges, és üres voltam. Lujza mikor megtudta, elég mérges lett, legszívesebben ráírt volna Rubyra, hogy mit képzel magáról, hiteget, aztán így becsap, és ezt megteszi? Végül is, igaza volt, mint ahogy az összes többi barátomnak. Hardin, még fel is hívott, hogy ez a lány, csak egy kétszínű manipulátor, semmi több, hiába kedves, és szép. Kemény szavak voltak. Ruby, magyarázat nélkül, egyszerűen eltűnt az életemből, azok után, hogy megígért fontos dolgokat, és azt követően, hogy megtudtam, még gondolkodott is velem egy kapcsolaton. Akkor, az nap, életemben először, bántó jellegű, kemény üzenetet írtam neki. Ez volt az első alkalom, amikor rossz szavakkal illettem.

Ruby, és az én történetem, első fejezete, itt lezárult. Hogy mi történt ezek után? Hogy miként találtunk újra egymásra, azt a következő két részből, megtudjátok.