Rányomtam a levelére, és elolvastam. Ott állt minden, amire gondoltam, de sosem hittem volna, hogy ennyire fél tőle. Április másodika volt, ezt a napot sosem feledem. Az üzenetét, legalább tízszer olvastam át, minden szót, a helyén akartam kezelni.

A levélben leírta, ő nem az, akinek sokan tartják, nem olyan, mint a legtöbb ember, és okkal nem adhatta meg nekem, amit szerettem volna, amit én, szerinte tőle, megérdemeltem. Elmondta, hogy a karácsonyi időszakban lévő fiú is, csak egy erős, bizonyítási vágy volt. Azt akarta, elfogadják őt, a barátai, a családja, és az ismerősei. Mert ő valójában, a lányokat szereti. Igen, ez volt az, amire rájöttem, amit sejtettem, már a legelején. Hogy miből? Rengeteg apró érintés, állandóan kereste a testi kontaktot a lányokkal, a meccs alatt is. Túl sokszor, túl feltűnően, odaadó volt velük szemben, nagyon kedves. A tekintete is picikét elárulta őt. Megkért, soha, senkinek ne mondjam el, mert sosem fogja felvállalni, inkább lesz egyedül. Vagy ami rosszabb, összejön egy fiúval, úgy hogy a nemi identitása, nem ezt adja. Ezt persze, ne értsétek félre, nem ő írta bele, hanem szimplán érezhető volt a soraiból. Leplezni akarta, mert szégyellte. Kevesebbnek érezte magát ez által, rosszabbnak.
Buta volt. De megértem, hiszen törékeny jellem, és félt a kiközösítéstől.
Hosszú órákon keresztül gondolkodtam, mit írjak vissza. Majd a lehető legjobb választ próbáltam megírni. Elmondtam neki a véleményem, rólunk, és arról is, amit elárult nekem. Azt nem mondtam el, hogy én már sejtettem, és ezt a mai napig nem tudja. A válaszlevelemben, bíztattam, próbáltam segítséget nyújtani, néhány jó tanáccsal. Elmondta, nekem köszönheti, hogy most már, el tudja fogadni magát, hogy több hónap, elzárkózás után, újra képes eljárni otthonról, és ismerkedni is talán. A tiszta érzéseimmel, a szerelmemmel értem el, hogy ő is képes legyen, felvállalni, azt aki. Elfogadni magát, és elmondani azt, valakinek. Hogy miért engem választott? Miért nem a testvéreit, az Anyukáját, vagy a barátait?  Úgy vélem azért, mert tudta, Scott nagyon szereti őt. Érezte, itt biztonságban van, ő is, és a titkai is. Ugyan, most egy történetben leírom, de senki sem tudja, ki Ruby, és ki Scott.

A titkait, senkinek sem mondtam el, egyedül Lujza volt az, aki sejtett valamit, ő ott volt minden nap mellettem, de azért, még ő sem tudott mindent. Ebben az időszakban is, sokat köszönhettem neki. Pedig neki is, kemény idők jártak az életében. Érettségi, családi gondok, megvolt a maga baja, még sem hagyott magamra.

Még aznap délután, elküldtem a levelem, később rájöttem, ez volt az első igazán nagy hibám. Jobban át kellett volna gondolnom, talán elkapkodtam. Tán személyesen kellett volna folytatnom, és nem írásban. Ezt követően, vártam Ruby válaszát. De az nem jött meg. Eltelt két hét, és nem írt vissza, sőt, meg sem nézte a levelem. Eljött a tavaszi szünet, és az a dolog, amit szerettem volna, vele együtt átélni. Hogy mi volt ez? A csapatával, egy nemzetközi kupára jutottak ki. Képzeljétek el, ha szerelmetek, egy neves, nemzetközi tornán szerepel. Ott vesz részt, játszik, és küzd a győzelemért. Hát nem lennétek rá büszkék? Ó dehogynem. Én is az voltam, felvállalta magát előttem, és játszott egy ilyen kupán. Ez komoly tapasztalat, és nagy lehetőség.

Az interneten kikerestem, a szünet elején, a torna weblapját, Instagram és Facebook oldalát. Majd Youtube csatornáját is. Az egész torna alatt, követtem az eseményeket. Felírtam magamnak, mikor játszanak, és minden mérkőzést, élőben követtem, a szöveges közvetítés által. Láttam a nevét, és büszke voltam rá. Holott még mindig fájt, hiszen mellőzött. De tudtam, vissza fog térni. Nem csak az országba, hanem az életembe is.

A torna lezajlott, jól szerepeltek, hírét vitték országunknak, a csapatuk egészen a legjobb nyolcig jutott, végül ott szenvedtek vereséget, a későbbi döntőstől. Az első meccsükhöz képest, amit láttam tőlük, rengeteget fejlődtek. Dinamikusabbak, gyorsabbak és erősebbek lettek. A csapat összetartóbb, és jobb lett. A következő szezonban, akár már a dobogóért is harcban lehetnek. Már ha a csapat gerince, nem esik szét.

A következő héten, április végén, Ruby írt, és elérkeztünk, a történet, eddigi tán legfontosabb szakaszához. A torna végén hazaértek, eltelt pár nap, és küldött nekem egy levelet, egy nagyon hosszú, nyomasztó, ijesztő, és brutálisan nehéz tartalmú üzenetet. A levélben az állt, mik történtek vele, az életében, és miért fél, retteg, miért nem akar tovább élni. Ruby bántani akarta magát, sőt már bántotta is. Elmondta, hol és mikor teszi meg. Egy rémálom volt. Amikor a levelet elolvastam, semmi sem számított, csak az, hogy odaérjek időben, és megállítsam őt. Egy olyan nap jött, amiről senki sem tud, és olyan események történtek, amiről eddig, sosem beszéltem.

Hogy időben érkeztem-e? Hogy mit írt, és mi történt? Azt a következő részből megtudjátok.