Elázott napló

Egy sztori, megtörtént események alapján. Ahol a happy end, más értelmezést nyer.

Elázott napló

Egy sztori, megtörtént események alapján. Ahol a happy end, más értelmezést nyer.

Nyugodtan nyomj tovább, ha vámpírokra vágysz, esetleg jól csengő idézetekre. Mert akkor, ez nem a Te blogod.

Megjelenések:

A történet, a végéhez ért.

Elérhetőségem:

A blog ASK.FM oldala:
https://ask.fm/elazottnaplo

EMAIL:
elazottnaplo17@freemail.hu

Címkefelhő
Ti írtátok:
Feedek
Megosztás

18. bejegyzés – Könnyebb út

Az nap éjszaka, mikor megtudtam az igazat, egy percet sem bírtam aludni. De, ugyan, ki bírt volna, a helyemben? Forgolódtam, olykor izzadtam, máskor fáztam. A gondolatok a fejemben, kizárhatatlanok voltak. Nyüzsögtek a fejemben, mint egy méhkas, egy nyugtalan nyári délutánon.

Ahogy teltek az órák, egyre inkább tudatosult bennem, hogy valójában mi történt. Az első sokk, azt talán még nem is szívből jött, csak csalódottságból. Az, azt követő napok, és hetek, sőt, most már mondhatom, hónapok, mutatták meg nekem, hogy kit és mit vesztettem el. Amit addig sejtettem, azt most megtapasztaltam. Egyfajta új tapasztalat, egy borzasztó kihívás. Amire tudtam, hogy nincs annyi időm, mint eddigi életem folyamán, bármikor.

A következő napokban, egyre többen tudták meg, hogy mi történt. Dean és társai, hatalmas poénnak fogták fel. Szitkozódtak, nevettek, a mellüket döngetve, mondták el, végig igazuk volt. Ruby álszent, gonosz, önző lány. Folyton ezt írták. Minden platformon ahol csak elértek, kaptam a nem kért törődést. Olykor úgy éreztem magam, mint egy kamikaze, aki főszereplője lett egy tele novellának, majd aztán valahol, a 200 epizódos sorozat, 180. részénél, mellékszereplővé avanzsált.
Tovább»

17. bejegyzés - Ami az életben nem lehet a tiéd

Ahogy az utolsó bejegyzésben írtam, július 11.-n, Ruby elmondta, nincs senki az életében. Azokban a napokban, többször felhívtam, írtam neki. Türelmetlen voltam, ezért sűrűbben kerestem, de mindhiába, nem értem el, olykor visszaírt, de nagyon keveset, teljesen más stílusban. Pontosan tudtam, bármit mond, már nem hihetek abban. Egyszerűen az ösztöneim, mást súgtak. Picit szégyelltem, hogy nem hiszek annak a lánynak, aki minden titkát rám bízta, minden gondját elmondta. Még is, úgy láttam, nem tévedek.

Lujza sem értette, hogy mi folyik itt, mi az igazság, habár, ő sűrűn elmondta, egyáltalán nem érti Ruby viselkedését, nem tudja, mit miért tesz, és hogy az mért jó neki. Persze, ez nem meglepő, hiszen Ruby döntései, teljesen kiszámíthatatlanok voltak. Olykor, boldoggá tette az embert, máskor, a pokolégető tüze is kellemesebb lett volna.

Néhány nappal később, Dean ráírt Rubyra, aki akkor már 3 napja nem szólt hozzám. Dean, legjobb tudomásom szerint, kellemetlen stílusú levéllel lepte meg Rubyt, aki ezt követően, szinte azonnal visszaírt nekem. És akkor, valami olyan történt, ami addig még sosem. Ruby, más lett, nem csak a stílusa, hanem a szavai, a hozzáállása, és a véleménye is. A levele elején, még megköszönte, hogy folyton megvédem őt Deannel és másokkal szemben, de aztán, valami olyan következett, amire azért, nem számítottam. Egy picit, nekem esett. Az elmúlt hetek, hónapok, legapróbb hibáit is, felnagyította. De olyan mértékben, ahol már egy róla lementett fotóból is, hatalmas problémát generált.
Tovább»

16. bejegyzés - Chatpartner 2/2

Eljött a nap, amire annyit vártam. A megszokottnál korábban keltem, készülődtem, és közben vártam, hogy Ruby keressen. Teltek az órák, Ruby még nem írt, nem hívott. Már azon gondolkodtam, hívom én, és megkérdem, mi lesz végül. Ekkor, aztán pont írt, és leírta azt, amire számítottam:
Tovább»

15. bejegyzés - Mennyország

Elérkeztünk, a 15. bejegyzéshez, már nincs sok hátra, hamarosan a végéhez érünk, legalábbis egy olyan ponthoz, ami új kezdetet adott mindennek, és egyben, egyfajta lezárást is. Nos, térjünk vissza, ahhoz a naphoz, amikor Ruby felhívott. Ahogy említettem, éppen az orvostól jött levelem olvastam. Erős közönyt, és nemtörődömséget láttam saját magamon, miközben az orvosom sorait olvastam. Csak egy dolog foglalkoztatott, Ruby nem ír, és mindjárt itt lenne az a bizonyos nap. A reményt nem adtam fel, ragaszkodtam hozzá, életemben először, nagyon bíztam benne. Egyszer csak, megcsörrent a telefonom, amikor még nem néztem rá, azt hittem Hardin hív, hiszen aznap jött haza, és gondoltam, biztos lenne mit mesélnie.

Ránézve a kijelzőre, meglepődve láttam, Ruby hív. A telefont, egy picit remegő hanggal vettem fel, nem csak a meglepődöttség miatt, hanem azért is, mert napok óta, miatta voltam feszült, és azért, valahol a tudatalattim legmélyén, a Doktor szavai is hatottak rám.
Tovább»

14. bejegyzés "És így lesz"

Június első néhány napjában, nem sokat beszéltem Rubyval. De ez egy olyan időszak volt, amikor nem haragudtam érte. Tudtam, hogy éppen vizsgaidőszaka van, így nincs annyi szabadideje, tanulnia kell, hogy a lehető legjobban zárja az évet. Nekem munka mellett, a tanulásra már nem volt gondom, így esténként több időm volt. Sokszor hiányzott, sőt néhanapján csalódott voltam, ha nem írt. Tudjátok, mindig vártam, hogy keressen, de sűrűn előfordul, hogy nem írt, vagy éppen nem válaszolt. Mivel tudtam, hogy ő alapból ilyen jellem, hogy néha sokat kell várni a válaszára, nem haragudtam rá, próbáltam a helyén kezelni, és nem türelmetlenkedni. Ez sokszor sikerült, de volt, amikor azért nem jött össze az ügy.

Úgy vélem, Lujza társasága, és segítsége nélkül, nem bírtam volna, ilyen sokáig mellette maradni, és elfogadni, mindig-mindent, Rubytól. Az hogy Lujza ilyen mennyiségben, nap, mint nap meghallgatott, nagyon sokat jelentett. Tudtam, ha ebből valaha is lesz bármi jó, részben neki is köszönhetem.
Tovább»

13. bejegyzés - Titkok levele

„Szia, kedves Scott! Tudom, már nagyon sokszor panaszkodtam neked, tudom, talán már haragszol is érte, hogy minden nyűgömmel téged talállak meg. De te vagy az egyetlen ember, aki annak fogadott el, aki valójában vagyok. Nem kért tőlem olyat, amire nem vagyok képes, és mindig azt nézte, számomra mi a legjobb. Tudod, a barátaim, a családom elvárná tőlem, hogy találjak valakit, akivel boldog vagyok. Persze, jót akarnak, de ők nem tudják az igazat, hogy én a lányokhoz vonzódom. Egyszer, azt mondtad, az ilyen kialakulhat bennem, ha sok bántalom ér, lehet csak elzárkóztam a fiúktól, bizalmatlanságból. Sokat gondolkodtam ezen Scott. Tudod, kiskoromban, Apukám nagyon csúnyán bánt velünk. Bántalmazott minket, nagyon sokszor. Szerettem, mert minden kislány imádja az Apját, de féltem is, hogy mikor lesz megint részeg, és bántja majd Anyát, és minket. Néha persze kedves volt, amikor sokat bántott minket, utána mindig ajándékokkal akarta jóvátenni. 7 éves voltam, amikor Apa azt mondta nekem, és a testvéreimnek, hogy többé nem ismer el minket a lányainak. Borzasztóan fájt, hogy Apukám ilyet mond nekem. Kicsi voltam még, és nem értettem. Aztán, egyik napról a másikra, eltűnt, és nagyjából 14 éves koromig, nem hallottam felőle. Akkor egy képet láttam róla, és egy kb. 6 éves kislányról, oda volt írva: „Ő az egyetlen lányom.” Nagyon rosszul esett, közben meg örültem, hogy van egy pici féltestvérem, úgy megölelgettem volna. De nem, nem lehet. A nővérem, közben elhagyott minket, Anyának voltak barátai, kereste a boldogságot, de sajnos nehezen akadt rá valaki komolyra. Nem volt könnyű neki, fiatalon ott maradt 4 kislánnyal, egyedül. Aztán, kiskoromban, minden szünetben levittek minket rokonsághoz, ott töltöttük unokatestvéreinknél az időt. 9 éves voltam, amikor egy nálam 4 évvel idősebb srác, kiszemelt magának.
Tovább»

12. bejegyzés - Szakadék szélén

Bántani fogja magát. Bántani fogja magát. Bántani fogja magát. Bántani fogja magát. Csak ez a gondolat járt a fejemben. Semmi más. Volt már olyanban részetek, hogy a pánik eluralkodik felettetek? Hogy rettegtek, azt sem tudjátok, melyik a telefon, és melyik a tablet? Amikor elveszted egy pillanatra az elméd uralmát, amikor az ösztönök irányítanak. Az első ruhát, ami szembejött a szekrényből, magamra kaptam. Próbáltam segítséget kérni, de hirtelen senkit sem értem el. Próbáltam hívni Rubyt, de ki volt kapcsolva.

Néztem a menetrendet, félregépeltem, annyira ideges voltam. A buszt pont lekéstem, maradt a vonat. Tudjátok, szívbeteg vagyok, nem futhatok, főleg nem sokat. Az állomás, majd 4 km-re van. 20 percem volt odaérni, muszáj volt rohannom. Tán életemben nem futottam egyhuzamban ennyit. Szaladtam, rohantam, mert az életem múlt rajta. Egy mp pihenőt nem tartottam, éreztem, ahogy lüktet a szívem, de nem álltam meg. El kellett érnem a vonatot, és eljutnom hozzá. A stadionjuk mögé, a padokhoz. Muszáj volt bírnom. Tudjátok mi a furcsa? Nem éreztem, hogy meg kell állnom, hogy pihennem kell. Lefutottam, 4 km-t, megállás nélkül. A szívem zakatolt, de elértem a vonatot, így már megérte, gondoltam.
Tovább»

11. bejegyzés - Vihar előtti csend

Rányomtam a levelére, és elolvastam. Ott állt minden, amire gondoltam, de sosem hittem volna, hogy ennyire fél tőle. Április másodika volt, ezt a napot sosem feledem. Az üzenetét, legalább tízszer olvastam át, minden szót, a helyén akartam kezelni.

A levélben leírta, ő nem az, akinek sokan tartják, nem olyan, mint a legtöbb ember, és okkal nem adhatta meg nekem, amit szerettem volna, amit én, szerinte tőle, megérdemeltem. Elmondta, hogy a karácsonyi időszakban lévő fiú is, csak egy erős, bizonyítási vágy volt. Azt akarta, elfogadják őt, a barátai, a családja, és az ismerősei. Mert ő valójában, a lányokat szereti. Igen, ez volt az, amire rájöttem, amit sejtettem, már a legelején. Hogy miből? Rengeteg apró érintés, állandóan kereste a testi kontaktot a lányokkal, a meccs alatt is. Túl sokszor, túl feltűnően, odaadó volt velük szemben, nagyon kedves. A tekintete is picikét elárulta őt. Megkért, soha, senkinek ne mondjam el, mert sosem fogja felvállalni, inkább lesz egyedül. Vagy ami rosszabb, összejön egy fiúval, úgy hogy a nemi identitása, nem ezt adja. Ezt persze, ne értsétek félre, nem ő írta bele, hanem szimplán érezhető volt a soraiból. Leplezni akarta, mert szégyellte. Kevesebbnek érezte magát ez által, rosszabbnak.
Tovább»

10. bejegyzés – Végtelen történet

Az olcsó borom szürcsölgetem, az íze nem túl jó, és hatása sincsen. A szobában, néma csend honol, hűvös van, de még sem fázok. Egy belső láng ég, vagy tán már csak pislákol. Február végét írjuk, hetek óta nem hallottam Rubyról. Dean nagyritkán írt, de ő is elhalkult. Megtudtam, miután Ruby elfordult tőlem, letiltotta Deant. Hogy miért, arról csak sejtéseim voltak, de bizton, semmit sem állíthattam.

Egyik nap, Tessa, hosszú idő után, újra feltűnt az éterben. Váratlanul egy picit, de örültem neki. Mindig jóban voltunk, igaz voltak nehéz időszakok köztünk. Ő egy olyan személy az életemben, aki olykor felbukkan, máskor néha eltűnik. A beszélgetéseink folyamatosak, egész gondtalanok. Ha emlékeztek, már említettem, ő ismeri Ruby volt barátját, így hát, egy kis beszélgetésbe torkollott az este. A maga határozott módján fejezte ki a véleményét: „Szard le, lépj tovább, találsz nála jobbat. Más fiúk, ilyenkor nem várnak.” – Mondta. A következő pár napban, beszélgettünk, és egész jól megvoltunk. Tudjátok, amikor ilyen ér, mindig próbálom kibeszélni magamból, az segít. Aztán eltelt egy pár nap, Lujza mindig ott volt, folyamatosan meghallgatott. A mai napig nem értem, hogy tudta ilyen mennyiségben hallgatni, ezt a sok rosszat, amit átéltem, vagy inkább úgy fogalmaznék, amit megengedtem Rubynak. Ő tényleg, végig próbált támaszt adni, pedig nem volt könnyű, elég nehéz eset vagyok, brutálisan önfejű srác hírében állok.
Tovább»

9. bejegyzés – Esély nélkül is vállalom

Február eleje volt, és meghoztam egy döntést. A barátaim, mind azt mondták, szinte esélytelen az ügy. Valójában, én is annak véltem. Még is, bíztam benne, hogy sikerülhet. Tudjátok, az a mindig meglévő 1%. Dávid sem győzte volna le Góliátot, ha nem próbálja meg.

Február hatodik napját választottam ki, úgy gondoltam, az nap fogom megtenni. Előző este, viszont valami váratlan történt. Dean írt, ami persze nem volt meglepő, a stílusa, viszont már igen. Normális volt, helyesírási hibáktól mentes, és viszonylag tisztességes. Kiderült, nem is Dean írt. Hanem, Elena. Egy új szereplővel bővült a mi kis történetünk. Elena, Dean barátnője volt, akkor kezdtek el járni, pár napja jöttek össze, és Elena úgy gondolta, bocsánatot kell kérnie, Dean nevében. Írt nekem, és Rubynak is. Elena egész kedves lány volt, sőt valamivel idősebb is, mint Dean. Elmondta van köztük három év, és Ő az idősebb, érettebb, ezért is vélte úgy, elnézést kell kérnie, a történtek után.
Tovább»