Elázott napló http://elazottnaplo.blogger.hu Egy sztori, megtörtént események alapján. Ahol a happy end, más értelmezést nyer. hu 16. bejegyzés - Chatpartner 2/2 http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/23/chatpartner-2-2 Eljött a nap, amire annyit vártam. A megszokottnál korábban keltem, készülődtem, és közben vártam, hogy Ruby keressen. Teltek az órák, Ruby még nem írt, nem hívott. Már azon gondolkodtam, hívom én, és megkérdem, mi lesz végül. Ekkor, aztán pont írt, és leírta azt, amire számítottam:
...

]]>
Sat, 23 Sep 2017 13:51:45 +0200 182778_14501
15. bejegyzés - Mennyország http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/21/15-bejegyzes-mennyorszag Elérkeztünk, a 15. bejegyzéshez, már nincs sok hátra, hamarosan a végéhez érünk, legalábbis egy olyan ponthoz, ami új kezdetet adott mindennek, és egyben, egyfajta lezárást is. Nos, térjünk vissza, ahhoz a naphoz, amikor Ruby felhívott. Ahogy említettem, éppen az orvostól jött levelem olvastam. Erős közönyt, és nemtörődömséget láttam saját magamon, miközben az orvosom sorait olvastam. Csak egy dolog foglalkoztatott, Ruby nem ír, és mindjárt itt lenne az a bizonyos nap. A reményt nem adtam fel, ragaszkodtam hozzá, életemben először, nagyon bíztam benne. Egyszer csak, megcsörrent a telefonom, amikor még nem néztem rá, azt hittem Hardin hív, hiszen aznap jött haza, és gondoltam, biztos lenne mit mesélnie.

Ránézve a kijelzőre, meglepődve láttam, Ruby hív. A telefont, egy picit remegő hanggal vettem fel, nem csak a meglepődöttség miatt, hanem azért is, mert napok óta, miatta voltam feszült, és azért, valahol a tudatalattim legmélyén, a Doktor szavai is hatottak rám.
...

]]>
Thu, 21 Sep 2017 20:00:00 +0200 182778_14091
14. bejegyzés "És így lesz" http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/19/14-bejegyzes-es-igy-lesz Június első néhány napjában, nem sokat beszéltem Rubyval. De ez egy olyan időszak volt, amikor nem haragudtam érte. Tudtam, hogy éppen vizsgaidőszaka van, így nincs annyi szabadideje, tanulnia kell, hogy a lehető legjobban zárja az évet. Nekem munka mellett, a tanulásra már nem volt gondom, így esténként több időm volt. Sokszor hiányzott, sőt néhanapján csalódott voltam, ha nem írt. Tudjátok, mindig vártam, hogy keressen, de sűrűn előfordul, hogy nem írt, vagy éppen nem válaszolt. Mivel tudtam, hogy ő alapból ilyen jellem, hogy néha sokat kell várni a válaszára, nem haragudtam rá, próbáltam a helyén kezelni, és nem türelmetlenkedni. Ez sokszor sikerült, de volt, amikor azért nem jött össze az ügy.

Úgy vélem, Lujza társasága, és segítsége nélkül, nem bírtam volna, ilyen sokáig mellette maradni, és elfogadni, mindig-mindent, Rubytól. Az hogy Lujza ilyen mennyiségben, nap, mint nap meghallgatott, nagyon sokat jelentett. Tudtam, ha ebből valaha is lesz bármi jó, részben neki is köszönhetem.
...

]]>
Tue, 19 Sep 2017 20:00:00 +0200 182778_14089
13. bejegyzés - Titkok levele http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/16/13-bejegyzes-titkok-levele „Szia, kedves Scott! Tudom, már nagyon sokszor panaszkodtam neked, tudom, talán már haragszol is érte, hogy minden nyűgömmel téged talállak meg. De te vagy az egyetlen ember, aki annak fogadott el, aki valójában vagyok. Nem kért tőlem olyat, amire nem vagyok képes, és mindig azt nézte, számomra mi a legjobb. Tudod, a barátaim, a családom elvárná tőlem, hogy találjak valakit, akivel boldog vagyok. Persze, jót akarnak, de ők nem tudják az igazat, hogy én a lányokhoz vonzódom. Egyszer, azt mondtad, az ilyen kialakulhat bennem, ha sok bántalom ér, lehet csak elzárkóztam a fiúktól, bizalmatlanságból. Sokat gondolkodtam ezen Scott. Tudod, kiskoromban, Apukám nagyon csúnyán bánt velünk. Bántalmazott minket, nagyon sokszor. Szerettem, mert minden kislány imádja az Apját, de féltem is, hogy mikor lesz megint részeg, és bántja majd Anyát, és minket. Néha persze kedves volt, amikor sokat bántott minket, utána mindig ajándékokkal akarta jóvátenni. 7 éves voltam, amikor Apa azt mondta nekem, és a testvéreimnek, hogy többé nem ismer el minket a lányainak. Borzasztóan fájt, hogy Apukám ilyet mond nekem. Kicsi voltam még, és nem értettem. Aztán, egyik napról a másikra, eltűnt, és nagyjából 14 éves koromig, nem hallottam felőle. Akkor egy képet láttam róla, és egy kb. 6 éves kislányról, oda volt írva: „Ő az egyetlen lányom.” Nagyon rosszul esett, közben meg örültem, hogy van egy pici féltestvérem, úgy megölelgettem volna. De nem, nem lehet. A nővérem, közben elhagyott minket, Anyának voltak barátai, kereste a boldogságot, de sajnos nehezen akadt rá valaki komolyra. Nem volt könnyű neki, fiatalon ott maradt 4 kislánnyal, egyedül. Aztán, kiskoromban, minden szünetben levittek minket rokonsághoz, ott töltöttük unokatestvéreinknél az időt. 9 éves voltam, amikor egy nálam 4 évvel idősebb srác, kiszemelt magának.
...

]]>
Sat, 16 Sep 2017 10:00:00 +0200 182778_14088
12. bejegyzés - Szakadék szélén http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/14/12-bejegyzes-szakadek-szelen Bántani fogja magát. Bántani fogja magát. Bántani fogja magát. Bántani fogja magát. Csak ez a gondolat járt a fejemben. Semmi más. Volt már olyanban részetek, hogy a pánik eluralkodik felettetek? Hogy rettegtek, azt sem tudjátok, melyik a telefon, és melyik a tablet? Amikor elveszted egy pillanatra az elméd uralmát, amikor az ösztönök irányítanak. Az első ruhát, ami szembejött a szekrényből, magamra kaptam. Próbáltam segítséget kérni, de hirtelen senkit sem értem el. Próbáltam hívni Rubyt, de ki volt kapcsolva.

Néztem a menetrendet, félregépeltem, annyira ideges voltam. A buszt pont lekéstem, maradt a vonat. Tudjátok, szívbeteg vagyok, nem futhatok, főleg nem sokat. Az állomás, majd 4 km-re van. 20 percem volt odaérni, muszáj volt rohannom. Tán életemben nem futottam egyhuzamban ennyit. Szaladtam, rohantam, mert az életem múlt rajta. Egy mp pihenőt nem tartottam, éreztem, ahogy lüktet a szívem, de nem álltam meg. El kellett érnem a vonatot, és eljutnom hozzá. A stadionjuk mögé, a padokhoz. Muszáj volt bírnom. Tudjátok mi a furcsa? Nem éreztem, hogy meg kell állnom, hogy pihennem kell. Lefutottam, 4 km-t, megállás nélkül. A szívem zakatolt, de elértem a vonatot, így már megérte, gondoltam.
...

]]>
Thu, 14 Sep 2017 21:00:00 +0200 182778_14087
11. bejegyzés - Vihar előtti csend http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/11/11-bejegyzes-vihar-elotti-csend Rányomtam a levelére, és elolvastam. Ott állt minden, amire gondoltam, de sosem hittem volna, hogy ennyire fél tőle. Április másodika volt, ezt a napot sosem feledem. Az üzenetét, legalább tízszer olvastam át, minden szót, a helyén akartam kezelni.

A levélben leírta, ő nem az, akinek sokan tartják, nem olyan, mint a legtöbb ember, és okkal nem adhatta meg nekem, amit szerettem volna, amit én, szerinte tőle, megérdemeltem. Elmondta, hogy a karácsonyi időszakban lévő fiú is, csak egy erős, bizonyítási vágy volt. Azt akarta, elfogadják őt, a barátai, a családja, és az ismerősei. Mert ő valójában, a lányokat szereti. Igen, ez volt az, amire rájöttem, amit sejtettem, már a legelején. Hogy miből? Rengeteg apró érintés, állandóan kereste a testi kontaktot a lányokkal, a meccs alatt is. Túl sokszor, túl feltűnően, odaadó volt velük szemben, nagyon kedves. A tekintete is picikét elárulta őt. Megkért, soha, senkinek ne mondjam el, mert sosem fogja felvállalni, inkább lesz egyedül. Vagy ami rosszabb, összejön egy fiúval, úgy hogy a nemi identitása, nem ezt adja. Ezt persze, ne értsétek félre, nem ő írta bele, hanem szimplán érezhető volt a soraiból. Leplezni akarta, mert szégyellte. Kevesebbnek érezte magát ez által, rosszabbnak.
...

]]>
Mon, 11 Sep 2017 20:00:00 +0200 182778_14086
10. bejegyzés – Végtelen történet http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/09/10-bejegyzes-vegtelen-tortenet Az olcsó borom szürcsölgetem, az íze nem túl jó, és hatása sincsen. A szobában, néma csend honol, hűvös van, de még sem fázok. Egy belső láng ég, vagy tán már csak pislákol. Február végét írjuk, hetek óta nem hallottam Rubyról. Dean nagyritkán írt, de ő is elhalkult. Megtudtam, miután Ruby elfordult tőlem, letiltotta Deant. Hogy miért, arról csak sejtéseim voltak, de bizton, semmit sem állíthattam.

Egyik nap, Tessa, hosszú idő után, újra feltűnt az éterben. Váratlanul egy picit, de örültem neki. Mindig jóban voltunk, igaz voltak nehéz időszakok köztünk. Ő egy olyan személy az életemben, aki olykor felbukkan, máskor néha eltűnik. A beszélgetéseink folyamatosak, egész gondtalanok. Ha emlékeztek, már említettem, ő ismeri Ruby volt barátját, így hát, egy kis beszélgetésbe torkollott az este. A maga határozott módján fejezte ki a véleményét: „Szard le, lépj tovább, találsz nála jobbat. Más fiúk, ilyenkor nem várnak.” – Mondta. A következő pár napban, beszélgettünk, és egész jól megvoltunk. Tudjátok, amikor ilyen ér, mindig próbálom kibeszélni magamból, az segít. Aztán eltelt egy pár nap, Lujza mindig ott volt, folyamatosan meghallgatott. A mai napig nem értem, hogy tudta ilyen mennyiségben hallgatni, ezt a sok rosszat, amit átéltem, vagy inkább úgy fogalmaznék, amit megengedtem Rubynak. Ő tényleg, végig próbált támaszt adni, pedig nem volt könnyű, elég nehéz eset vagyok, brutálisan önfejű srác hírében állok.
...

]]>
Sat, 09 Sep 2017 10:00:00 +0200 182778_13743
9. bejegyzés – Esély nélkül is vállalom http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/06/9-bejegyzes-esely-nelkul-is-vallalom Február eleje volt, és meghoztam egy döntést. A barátaim, mind azt mondták, szinte esélytelen az ügy. Valójában, én is annak véltem. Még is, bíztam benne, hogy sikerülhet. Tudjátok, az a mindig meglévő 1%. Dávid sem győzte volna le Góliátot, ha nem próbálja meg.

Február hatodik napját választottam ki, úgy gondoltam, az nap fogom megtenni. Előző este, viszont valami váratlan történt. Dean írt, ami persze nem volt meglepő, a stílusa, viszont már igen. Normális volt, helyesírási hibáktól mentes, és viszonylag tisztességes. Kiderült, nem is Dean írt. Hanem, Elena. Egy új szereplővel bővült a mi kis történetünk. Elena, Dean barátnője volt, akkor kezdtek el járni, pár napja jöttek össze, és Elena úgy gondolta, bocsánatot kell kérnie, Dean nevében. Írt nekem, és Rubynak is. Elena egész kedves lány volt, sőt valamivel idősebb is, mint Dean. Elmondta van köztük három év, és Ő az idősebb, érettebb, ezért is vélte úgy, elnézést kell kérnie, a történtek után.
...

]]>
Wed, 06 Sep 2017 21:00:00 +0200 182778_13742
8. bejegyzés – Reméltünk http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/05/8-bejgyzes-remeltunk Éreztetek már olyat, hogy féltek a reménytől? Amikor, nem attól tartasz, hogy újra megtörténik valami, hanem hogy, még képes vagy benne hinni. Ugyanabban, ugyanakkor.  Felettébb veszélyes. Ruby remélte, David mégis csak vele lesz. Elnézte volna neki, hogy mindenki előtt megalázta, ok nélkül, egy másik lány miatt. David az óta, azzal a lánnyal jár.

Scott, azaz én, reméltem, hogy Ruby soha többé nem hall a fiúról, féltettem, és aggódtam érte. Egy ilyen ócska ember, aki ilyet tesz vele, soha ne kerüljön a közelébe. Mindketten reméltünk, de más irányba.

Eközben a barátaim, érdekes véleményeket állítottak. Hardin szerint, csak akkor teszünk ilyet valakivel, ha az egy utolsó söpredék, Lujza úgy vélte, a fiú csak simán gonosz volt, míg Nina szerint, nekem ezzel nem kellett volna foglalkoznom. Persze, a legvadócabb megnyilvánulást, most is Lisa tette. Ő elintézte, annyival, hogy: „Megérdemelte a büdös szuka, ő is köcsög volt veled.” 
...

]]>
Tue, 05 Sep 2017 21:00:30 +0200 182778_13740
7. bejegyzés – Ünnepi gyász http://elazottnaplo.blogger.hu/2017/09/03/7-resz-unnepi-gyasz December 22.-e volt, és ráírtam Rubyra, megkérdeztem, a téli szünetben, szánna-e rám egy napot, de csak akkor mondjon igent, ha tényleg szeretné. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog válaszolni. De ahogy eddig, most sem volt igazán kiszámítható. Eltelt egy óra, és visszaírt. Azt mondta, igen, szeretne találkozni, de még nem tudja melyik nap. Annyit mondtam rá, szóljon, addig remélhetőleg úgyis beszélünk, meglátjuk, hogy alakul. Tudjátok, nem vettem biztosra, csak inkább egy apró talánnak. Egy talánnak, ami nekem az életet jelentette volna. Az nap, ennyiben is maradt a beszélgetés, elég korán eltűnt, és nem jött vissza. Tán dolga volt, vagy talán csak pihent.

Eljött a Karácsony, amit én kiskorom óta, nagyon szeretek. Az a fajta ember vagyok, aki mindig készít valami ajándékot, a számára fontos embereknek. Nem mindenkinek ugyan arra az ünnepre, hiszen egyszerre annyi időm nem lenne. Van, ki születésnapjára kap, van, aki névnapra, más éppen Karácsonyra. Úgy gondoltam, készítek Rubynak is valamit. Sokat gondolkodtam rajta, mi legyen az? Nem akartam rajzot, vagy valami vásárolt ajándékot adni. Végül úgy döntöttem, készítek neki egy videót. Egy videó, ami rólunk szól. Arról, amit érzek, hogy Ő ki lehetne nekem, mit gondolok róla, és miért voltam kitartó. Miért nem adtam fel. Nyugodt szívvel kijelenthetem, életem legaranyosabb ajándékát készítettem el neki. Összeszedtem, több mint 100 fotót, olyan dolgokról, amiket Ő szeret. Írtam egy mesét, és ráolvastam a videóra. 8 és fél perc, ami tömör szeretet, és kedvesség volt. Ahol nem erőltettem túl, pont eltaláltam a határokat. Büszke voltam rá, hogy ilyen jól sikerült.
...

]]>
Sun, 03 Sep 2017 11:00:00 +0200 182778_13736