Elázott napló

Egy sztori, megtörtént események alapján. Ahol a happy end, más értelmezést nyer.

Elázott napló

Egy sztori, megtörtént események alapján. Ahol a happy end, más értelmezést nyer.

Nyugodtan nyomj tovább, ha vámpírokra vágysz, esetleg jól csengő idézetekre. Mert akkor, ez nem a Te blogod.

Megjelenések:

A történet, a végéhez ért.

Elérhetőségem:

A blog ASK.FM oldala:
https://ask.fm/elazottnaplo

EMAIL:
elazottnaplo17@freemail.hu

Címkefelhő
Ti írtátok:
Feedek
Megosztás

9. bejegyzés – Esély nélkül is vállalom

Február eleje volt, és meghoztam egy döntést. A barátaim, mind azt mondták, szinte esélytelen az ügy. Valójában, én is annak véltem. Még is, bíztam benne, hogy sikerülhet. Tudjátok, az a mindig meglévő 1%. Dávid sem győzte volna le Góliátot, ha nem próbálja meg.

Február hatodik napját választottam ki, úgy gondoltam, az nap fogom megtenni. Előző este, viszont valami váratlan történt. Dean írt, ami persze nem volt meglepő, a stílusa, viszont már igen. Normális volt, helyesírási hibáktól mentes, és viszonylag tisztességes. Kiderült, nem is Dean írt. Hanem, Elena. Egy új szereplővel bővült a mi kis történetünk. Elena, Dean barátnője volt, akkor kezdtek el járni, pár napja jöttek össze, és Elena úgy gondolta, bocsánatot kell kérnie, Dean nevében. Írt nekem, és Rubynak is. Elena egész kedves lány volt, sőt valamivel idősebb is, mint Dean. Elmondta van köztük három év, és Ő az idősebb, érettebb, ezért is vélte úgy, elnézést kell kérnie, a történtek után.
Tovább»

8. bejegyzés – Reméltünk

Éreztetek már olyat, hogy féltek a reménytől? Amikor, nem attól tartasz, hogy újra megtörténik valami, hanem hogy, még képes vagy benne hinni. Ugyanabban, ugyanakkor.  Felettébb veszélyes. Ruby remélte, David mégis csak vele lesz. Elnézte volna neki, hogy mindenki előtt megalázta, ok nélkül, egy másik lány miatt. David az óta, azzal a lánnyal jár.

Scott, azaz én, reméltem, hogy Ruby soha többé nem hall a fiúról, féltettem, és aggódtam érte. Egy ilyen ócska ember, aki ilyet tesz vele, soha ne kerüljön a közelébe. Mindketten reméltünk, de más irányba.

Eközben a barátaim, érdekes véleményeket állítottak. Hardin szerint, csak akkor teszünk ilyet valakivel, ha az egy utolsó söpredék, Lujza úgy vélte, a fiú csak simán gonosz volt, míg Nina szerint, nekem ezzel nem kellett volna foglalkoznom. Persze, a legvadócabb megnyilvánulást, most is Lisa tette. Ő elintézte, annyival, hogy: „Megérdemelte a büdös szuka, ő is köcsög volt veled.” 
Tovább»

7. bejegyzés – Ünnepi gyász

December 22.-e volt, és ráírtam Rubyra, megkérdeztem, a téli szünetben, szánna-e rám egy napot, de csak akkor mondjon igent, ha tényleg szeretné. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog válaszolni. De ahogy eddig, most sem volt igazán kiszámítható. Eltelt egy óra, és visszaírt. Azt mondta, igen, szeretne találkozni, de még nem tudja melyik nap. Annyit mondtam rá, szóljon, addig remélhetőleg úgyis beszélünk, meglátjuk, hogy alakul. Tudjátok, nem vettem biztosra, csak inkább egy apró talánnak. Egy talánnak, ami nekem az életet jelentette volna. Az nap, ennyiben is maradt a beszélgetés, elég korán eltűnt, és nem jött vissza. Tán dolga volt, vagy talán csak pihent.

Eljött a Karácsony, amit én kiskorom óta, nagyon szeretek. Az a fajta ember vagyok, aki mindig készít valami ajándékot, a számára fontos embereknek. Nem mindenkinek ugyan arra az ünnepre, hiszen egyszerre annyi időm nem lenne. Van, ki születésnapjára kap, van, aki névnapra, más éppen Karácsonyra. Úgy gondoltam, készítek Rubynak is valamit. Sokat gondolkodtam rajta, mi legyen az? Nem akartam rajzot, vagy valami vásárolt ajándékot adni. Végül úgy döntöttem, készítek neki egy videót. Egy videó, ami rólunk szól. Arról, amit érzek, hogy Ő ki lehetne nekem, mit gondolok róla, és miért voltam kitartó. Miért nem adtam fel. Nyugodt szívvel kijelenthetem, életem legaranyosabb ajándékát készítettem el neki. Összeszedtem, több mint 100 fotót, olyan dolgokról, amiket Ő szeret. Írtam egy mesét, és ráolvastam a videóra. 8 és fél perc, ami tömör szeretet, és kedvesség volt. Ahol nem erőltettem túl, pont eltaláltam a határokat. Büszke voltam rá, hogy ilyen jól sikerült.
Tovább»

6. bejegyzés – Majdnem feladtam

Már november közepe volt, 17.-e. Lujza és az én barátságom, szintet lépett, egy átlagos 4/10-ről, felemelkedett, 6/10-re. Azért ebben a stílusban fogalmazom meg, mert így a legegyszerűbb átadnom nektek. Hardin, mint ahogy az elmúlt években, úgy most is minden nap írt, keresett. Az ő véleménye Rubyról, egyre negatívabb lett. Nem volt kellemes, a legjobb barátomtól azt olvasni, hogy: „Ez a nő, nem korrekt, nem szép hogy nem ír vissza, pedig csak lenne rá ideje. Simán lehet, hogy becsap, vagy csak megjátssza a kedvest.” A véleménye végett, nem haragudhattam rá, és a stílusa sem volt túlzás. Tudjátok, semmi sem garantálta, hogy nekem van igazam, hogy nem érzi jól, és hogy nem én vagyok a túlságosan elfogult. Mert éreztem, hogy most először, igencsak az vagyok. Túlzottan elfogult, és nem biztos, hogy tisztán látok. Ugyanis, ekkor már napok óta nem hallottam Rubyról. Sőt, már legalább egy hét eltelt, pedig megígérte a találkát. Ha nem is sokat, de olykor volt fent, még sem keresett.

Teltek a napok, Lujza tartotta bennem a lelket. Minden nap, meghallgatott. Folyton mellettem volt, és sokat köszönhettem neki. Amikor tudtam, azért én is elláttam őt néhány jó tanáccsal, de valójában, leginkább Rubyról esett szó. Nem tudtam mit gondoljak, becsapott? Még mindig a telefonja rossz? Ugyan! Pár sor erejéig, biztosan lenne ideje, legalább arról értesítenie, hogy mi van vele, hova tűnt, mért nem tartja be, amit megígért. Persze számon nem kérhettem, hiszen mi jogom van hozzá? Azt hiszem, semmi. Persze tudom, az ígéretet, illik betartani. De lássuk be, azért nem én voltam, az Ő élete legfontosabb személye.
Tovább»

5. bejegyzés - Ősziszünet

Az nap este, amikor ezt a részt írom, életem egyik legfájdalmasabb éjszakáját élem át. Rengeteg érzés kavarog bennem, s a boros üveg is lassan kiürül. Gyertek velem vissza a múltba, 2016-os év, őszébe.

Eltelt már lassan 1 hét, ez idő alatt, mindössze egyszer beszéltem Rubyval, akkor sem sokat, csak egy nagyon rövid időt, mert hát alig volt elérhető. Sokat gondolkodtam rajta, tán nem voltam szimpatikus? Talán még sem érezte igazán jól magát velem? Nem tudtam eldönteni. Teltek a napok, Ruby ugyan nem írt, de Dean, ez a rejtélyes, furcsa alak, egyre többször. Folyton Rubyt szidta, bántalmazta, szavakkal. Nem értettem miért teszi, tán féltékeny, esetleg ez valami teszt? Kérdések merültek fel bennem. Lujza, akivel akkoriban kezdtem el, egyre sűrűbben beszélgetni, továbbra is, azon a véleményen volt, hogy hamarosan úgy is ráun, hiszen, mi haszna lenne ebből Deannek. Lássuk be, a gondolatmenete, logikusnak tűnt, de nem feltétlen helytállónak.
Tovább»

4. bejegyzés - Szemtől - szemben

Október 26.-a volt, délután 3 óra. A meccs véget ért, sajnos 3:0-ra kikaptak. A stadionban egy picit hűvös volt, mert, hogy ők teremfocit játszottak, tán ezt eddig nem is említettem. A nézők, még nem indultak haza, mert a lányok meccse után, közvetlen következett a kézi csapat találkozója, akik a bajnoki címért harcoltak.

A csapat elindult lefelé a pályáról, az öltöző irányába. Láttam, ahogy Ruby éppen az egyik csapattársával beszélget, összeszedtem minden bátorságom, és ráköszöntem: Szia Ruby! Ő felkapta a fejét, és rám nézett. Elmosolyodott, visszaköszönt, majd felmászott a nézőtérre. Meccsszerelésben, odajött hozzám, kaptam két puszit, nagyon édes volt. A hangján érződött, hogy picit izgul, de közben nagyon örül a találkának. Láttam rajta, jól esik neki, hogy valaki csak miatta eljött a meccsére.

Tovább»

3. bejegyzés - Chatpartner 1/2

Október ötödike volt, és ráírtam facebookon, nagyjából 21 óra körül járt az idő. Emlékszem, percenként néztem rá a chatre, hátha írt, de nem. Néha fent volt, pár pillanatig, aztán már nem. Nagyjából este 10 óra körül, talán elaludhatott, hiszen már nem jött vissza aznap. Picit csalódott voltam, de nem adtam fel a reményt, bíztam benne, másnap hátha írni fog.
Az nap este, nem bírtam aludni, a régi beszélgetéseinket olvastam át, feljött a sok szép emlék, az aranyos és vicces történetek, amiket elmesélt. Tudjátok, mikor visszaolvastok régi beszélgetéseket, és akaratlanul ott van az a bizonyos mosoly az arcotokon. A közös viccelődéseket, a bizalmasabb témákat olvasva, már tudtam, miért hiányzott Ő nekem mindig is, amióta nem beszéltünk. Tényleg! Ígértem elmondom mért nem társalogtunk, hosszabb ideig.
Tovább»

2. bejegyzés - Meccsre mentem

Eljött 2016. október másodika. Eljött az a nap, amire Scott, azaz én, jó régóta vártam. Kora reggel, picit álmosan ébredtem, nyugtalanul. Tudjátok, mint amikor egy vizsga előtt, görcsbe rándul az ember gyomra. Mikor tudod, hogy a szerencsén is múlik, kettes vagy négyes lesz a végeredmény. Már ha nem vagy kitűnő tanuló, és zsigerből kivágod az ötöst. Én sosem voltam az. Így 25 éves koromra, belátom, 16 évesen, jobban kellett volna a tanulásra koncentrálnom, mint a sportra.

Korán felébredtem, és csak forgolódtam az ágyban. Visszaaludni nem bírtam, csak azon járt az eszem, 5 óra múlva, már látni fogom Őt. Tudjátok, évek óta ismertem. Mindig ott volt bennem egy gondolat: Ő túl szép, túl jó, túl édes. Nálam, biztosan ezer jobbat talál. Őszinte leszek, sokáig azt sem tudtam elképzelni, hogy barátként elfogad, hisz annyi ember vette Őt körül, sokan szerették. Ahogy közeledett az időpont, egyre inkább megnyugodtam. Tudtam, igazán nincs mit vesztenem. 10 óra volt, mikor felkeltem az ágyból, megmosakodtam, majd megborotválkoztam. Észre sem vettem, de már 11 lett, Ivan megérkezett, és eljött az indulás perce. Rám nézett, és csak mosolygott, majd a kocsiban annyit mondott: „Életed szerelme lesz ez a lány.” Pedig, a történetünk, még szinte el sem kezdődött.
Tovább»

1. bejegyzés - Nulladik nap

2016. Október elseje volt, egy szokványos pénteki napnak indult az egész. Nem volt túl hideg, sem meleg, kellemes idő volt, a hangulatom is rendben éreztem, még is, ez a nap, megváltoztatta az életem. Én Kawikán élek, viszonylag apró város, de szép hely. A turisták szeretik, a kellemes időjárás, a csendes környezet, jó levegő, és az apró tavak végett. Az erdőben kialakított turista park, világhírű. Olykor, turistacsoportok is érkeznek, csak hogy eltöltsenek ott 2-3 napot, akár a négy csillagos Dominion szállodában, akár a fantasztikus parkosított kerttel rendelkező kemping részlegen.

Ahogy már említettem, ez a nap, mégis felborította az életem, hogy miért? Tartsatok velem, elmesélem!

2016. október első napját írtuk, ahogy azt már fentebb is említettem, az nap, a megszokottnál később mentem fel facebookra, mert délelőtt, sétálni voltam, egykori barátnőmmel, Deborahval. Hosszú ideje nem találkoztunk, és mivel a közelben volt dolga, felkeresett, hogy fussunk már össze néhány órára. Mikor hazaértem, az ősrégi számítógépem, nagy nehezen bekapcsolódott, így az online világ rabja lettem, a következő órákra. Ahogy beléptem, szembe jött egy poszt, egy olyan poszt, amiről már akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy az egész életem megváltoztathatja. Nem, ne ijedj meg, nem halt meg senki, nem történt szakítás, és még csak el sem rabolták az UFO-k, egyik ismerősöm.
Hogy mi történt? Elmesélem.
Tovább»

Időpont!

A történet, első része, 2017. Augusztus 24.-n, 21:00-kor kerül fel, a blogra. Ahogy már említettem, nem cél, a népszerűség, viszont a véleményeket, szívesen fogadom.